A lakóhelyünktől való nagy távolság miatt a Bakony eddig számunkra meglehetősen ritkán látogatott terület volt, ezért úgy gondoltuk, hogy ideje lenne néhány napot Veszprém és Zirc környékén eltölteni, és felfedezni ezt a vidéket is.
1. nap
Pénteken a Veszprémi állatkert melletti parkolóból indítottuk túránkat a Gulya-domb irányába, ahol a régi kilátónak már csak az alapjait találhatjuk, de így is kigyönyörködhettük magunkat a Veszprémre nyíló kilátásban. Egy éles balkanyart téve hamarosan megpillantottuk hazánk talán egyik legérdekesebb megjelenésű kilátótornyát, ami a tájékoztató tábla szerint egyköpenyű forgáshiperboloid alakú, 22 méter magas, teljes egészében acélból épült torony. A Gizella Királynéról elnevezett kilátó égbetörő lépcsősorát megmászva megkapó panoráma tárult elénk nemcsak Veszprémre, de ráláttunk a Bakony vonulataira is.
A Gulya-dombról leereszkedve hamarosan egy kellemes pihenőpadokkal körülvett forráshoz érkeztünk, ahol zsákjainkból előkerültek a szendvicseink és komótosan megtízóraiztunk. A Laczkó-forrásnál tett rövid pihenő után a Séd-patakot követve elhaladtunk a Csatári-malom romjai mellett, majd folytattuk utunkat a Sas-hegy irányába. Kb. 2 kilométer megtétele után feltűntek előttünk az Ördög-sziklák, és utána rögtön szembetaláltuk magunkat az Ördögrágta-kő csipkésen áttört sziklatömbjeivel. Az Ördögrágta-kő magaslataira felmászva remek lehetőségük adódott néhány fotó elkészítésére, hiszen csodás kilátás nyílt az alattunk elterülő varázslatos Tekeres-völgyre.
A sziklákat elhagyva sűrű lombú, hatalmas fák árnyában haladtunk egy ideig, majd újra kinyílt a völgy, aztán megint betértünk az erdőbe.
Egyszer csak egy mesebeli, szépséges réten találtuk magunkat, és megpillantottuk az impozáns látványt nyújtó 200 éves tölgyfákat; ahol ismét muszáj volt megállnunk néhány fotó erejéig.
Lassan beértünk a Tekeres-völgy vadregényes, magas sziklafalakkal határolt, mohos kövekkel telehintett szakaszára, ami újfent megbabonázott, és megállásra késztetett.
Hamarosan feltámadt a szél és szép csendben elkezdtek gyülekezni a felhők. A Nyéki-Hujber-hágó vonalát elhagyva az erdőt felváltotta egy tágas, de kiégett és kopár, – a sötét esőfelhők alatt vakító aranyszínben tündöklő – fennsíkszerű legelő, azon haladtunk tovább a már reggel felkeresett Laczkó-forrás felé.
A forráshoz érve eleredt az eső is, ezért a Séd patak partján a városi parkon keresztül sétáltunk vissza a parkolóba.
Vacsora előtt elfoglaltuk szállásunkat Zircen a Bakony kemping hangulatos jurtáiban.
A túra adatai:
Táv: 13,8 km, Szint: 188 méter
2. nap
Éjszaka nagymennyiségű eső esett, ezért szombaton reggel nedves, párás időben indultunk Zircről a szállásunkról a Cuha-patak mentén Vinye településre. A burjánzó patakparti növények, virágok között haladva aggódva tekingettünk felfelé a felhőkre, mert – mint mondani szokták – lógott az eső lába rendesen. Nem is kellett sokat várni, először csak csendesen csepergett, majd kitartóan esni kezdett. Előkerültek az esernyők, később az esőkabátok és esőnadrágok is.
Úgy kb. 2 órányi – hol eleredő, hol elálló – esőben való menetelés után egy kicsit kezdtük már unni, ezért igyekeztünk valami menedéket keresni. Úgy döntöttünk, hogy a Porva-Csesznek vasútállomást elérve, ott megállunk, eszünk-iszunk-pihenünk és kivárjuk az eső végét, vagy legalább a szelidülését. A taktikánk szerencsére bevált, mire befejeztük a falatozást és egy kicsit rendbeszedtük magunkat, az égi áldás is csillapodni látszott, így a rövid pihenőnk után újult erővel folytattuk túránkat Vinyére. Hatalmas sziklák ölelésében kanyarog a turistaút vonala a – most csendben csörgedező – Cuha-patak és a szintén itt futó vasúti sínek hármas fonata szépen egymás mellet, időnként egymást keresztezve. Árnyas fák között lépkedve egyszer csak ott magasodott előttünk Gubányi Károly vasútépítő mérnök nevét viselő, most már műemléknek számító vasúti híd monumentális építménye, majd a viadukt alatt elhaladva sorra tűntek fel szemeink előtt a Cuha-völgyi via ferráta útvonalak beszállási pontjai, kiépített sodronykötelei.
Mielőtt a településre beértünk volna útba ejtettük a hangulatos Cuha-völgyi-barlangot, ami állítólag a bakonyi betyár, Savanyó vagy Savanyú Jóska régi rejtekhelye volt, egy sziklahasadék, amit Betyár-, Zsivány- vagy Savanyó Jóska-barlangnak is neveznek. A férfi a 19. század végén riogatta a környékbeli lakosokat, főleg a tehetősebbeket.
A helyi fogadóban megebédeltünk – finom tárkonyos vadragulevest és áfonyalekváros palacsintát rendeltünk -, majd ebéd után újra felkerekedtünk, a zöld jelzésen elindulva tettünk egy kisebb túrakört a Hódoséri-átjáró irányába.
A Hódoséri-átjáróban egy nagyon érdekes sziklacsoport fogadott minket, ami Likas-kő néven szerepel a térképeken. A neve igazán találó, hiszen olyan, mint egy nagyranőtt, szabálytalan formájú „gyöngyszem”; a sziklatömbön keresztülfutó hasadékon át el lehet jutni egyik oldaláról a másikra, csak egy elemlámpára van szükségünk, hogy tájékozódni tudjunk a sötétben.
A Rómer Flóris-emlékúton haladtunk tovább, majd egy éles balkanyar után egy meglehetősen meredek lejtőt követve megérkeztünk az egykori Hódoséri kisvasút vonalára, ahonnan egy még meredekebb emelkedő várt ránk, ugyanis a 4000 éves földvár maradványokat szerettük volna felkeresni. A keresett romokat egy nagy fára kirakott A4-es papír jelezte, egyéb nyomait nem igazán sikerült fellelnünk, de kárpótolt minket az a káprázatos rálátás az előttünk elterülő völgyre, és az ilyenkor – augusztus 20. körül – még nem jellemző őszies színekben pompázó erdőre.
A túra adatai:
Táv: 23 km, Szint: 243 méter
3. nap
Vasárnapra sajnos egész napra nagy mennyiségű esőt és zivatart jósoltak, ezért az eredeti terveinktől eltérve kirándulós üzemmódba kapcsoltunk, előtérbe helyeztük a kulturális programokat, némi sétával kiegészítve.
Kezdetnek meglátogattuk az 1803-ban alapított Zirci Ciszterci Arborétumot, ami angolkert stílusban létesült 20 hektáros park, ahol közel 600 növényfaj, egy a Cuha-patak által táplált halastó, számtalan kőhíd, és bámulatos érzékkel kialakított buja virágos-fás ligetek és pihenésre csábító hatalmas füves terek váltakozása gondoskodik arról az érzésről, mintha egy festménybe csöppentünk volna.
A frissítő reggeli séta után megnéztük a rendtörténeti kiállítást, ahol sok érdekes információval gazdagodtunk a Zircen élő ciszterci szerzetesek életéről és történelméről; majd ezután az apátságba látogató uralkodók és családtagjaik fogadására kialakított helyiségeket, a reprezentatív Királytermet is szemrevételeztük.
Innen egy végtelennek tűnő vörösmárvány lépcsősoron felkaptattunk a Vöröstorony tetején található kilátóba, ahonnan bámulatos látvány tárult Zirc városára és az egész Zirci-völgyre. Az apátsági látogatásunk utolsó momentumaként Magyarország egyik legszebb barokk templomépítményében, a Bazilikában vettünk részt egy vezetett sétán.
Egy gyors ebédet követően Csesznekre utaztunk és a sejtelmes félhomályba burkolódzó Kőmosó-szurdok felfedezésére indultunk. Az az igazság, hogy Cseszneken már többször jártunk, hiszen itt épültek meg a vár alatti sziklafalakon Magyarországon az első un. „vasalt utak”, vagyis via ferráta útvonalak, de ennek ellenére mindig teljesen elvarázsolnak a szurdok borostyánnal befutott, óriási sziklatömbjei. Mivel most a száraz, aszályos időjárás miatt az árok mélyén víz csak helyenként csordogált, így lemásztunk a sziklamederbe is, és onnan gyönyörködhettünk e mesebeli hely lélegzetelállító szépségében.
Ezután felmentünk a várba, és a vár melletti sziklákra is felkapaszkodtunk, hogy kiélvezzük a nem mindennapi kilátást, és az eső miatti párás időben lengedező szél jóleső simogatását. Természetesen jónéhány fotót is készítettünk ezeken a magaslati pontokon.
A túra adatai:
Táv: 6,5 km, Szint: 125 méter
