Magyarországon számtalan megtekinthető vár, várrom, földvár és sánc található. A könnyebben megközelíthető, és történelmi vagy turisztikai szempontból jelentősebb épületek köré valódi vendégváró központok épültek ki, és számtalan programmal várják az oda látogatókat, ezért igen kedvelt célpontoknak számítanak a kirándulni vágyó családok és a turisták körében.
Miközben az erdők mélyén megbúvó, elfeledett romok békésen és háborítatlanul alusszák több évszázados álmukat.
Ezeket a régmúltban emelt épületeket, építményeket szeretnénk felkutatni és bejárni, elsősorban a lakóhelyünk közelében elterülő Bükk-hegység emlékeit véve górcső alá, majd tágítva a kört, hazánk távolabbi tájai felé vesszük az irányt.
Ennek szellemében első túránk – Felsőtárkányból indulva – az egyik leghíresebb magyarországi erődítményhez, Eger várához vezetett, de előtte még felkaptattunk a felsőtárkányi Kő-köz feletti sáncokhoz és a Vár-hegy érintésével a Nagy-Eged tetejére is, ahol a szép tavaszi időben több tucat sárkányrepülő pettyezte a város feletti égboltot. Az egri vár megtekintése után berajzoltunk két újabb igazoló jelzést a füzetünkbe, az egyiket a város településerődítésénél, a másikat pedig az Egerszalók közelében található és meglehetősen eldugott (még a turistatérképen sem jelzett) Maklyán-vár romjainál. Ez utóbbi várrom megmászását végül kihagytuk a vezetett túránk útvonalából, és helyette a Szépasszony-völgyi pincesoron zártuk a napot, ahol ki-ki kedve szerint hűsítette magát fagylalttal, limonádéval esetleg egy jópohár borral. Ez az olajkutakkal körülvett erődítmény egy későbbi túránk alkalmával válik majd főszereplővé.
Túra adatai:
Táv: 19 km, Szint: 730 m
Második túránk során újabb 4 várat, várromot terveztünk feltűzni a virtuális dicsőségtáblánkra. Nagyvisnyóból indulva előszőr a Dédesi-várat ejtettük útba, majd kisvártatva a látogatók elől lezárt, veszélyesnek titulált Dédesi-kisvár gigantikus sziklatömbje állta utunkat. A hatalmas sziklaformációt elhagyva a Verebec-nyereg igazolópontja következett, azután egy kellemes emelkedőt leküzdve, meglehetősen éhesen érkeztünk meg Bánkútra. A bánkúti turistaházban tartottunk egy rövid ebédszünetet, hogy újult erővel tudjunk nekiiramodni először a Gerennavárhoz, majd pedig azt követően az Éleskői-vár romjaihoz. Az Éleskői-vár felkutatása nem egyszerű feladat, csak elszántaknak ajánlott.
A várak bevétele után a Bükk-hegység legmagasabb pontját (a 961 méter magas Szilvási-kő) is érintve, a barlangokkal, forrásokkal és vízeséssel ékeskedő Szalajka-völgyön át sétáltunk be Szilvásváradra, ahol jól megérdemelt jutalomként elfogyasztottunk egy-egy isteni finom, helyi tenyésztésből származó sült pisztrángot némi hasábburgonyával.
Túra adatai:
Táv: 25,5 km, Szint: 1190 m
Harmadik kirándulásunk alkalmával Szarvaskő várát néztük ki magunknak. Almárból indultunk körtúránkra, Szarvaskő irányába. A kedves kis település felé magasodó vár romjairól megcsodáltuk a pazar kilátást, majd a szintén térképről kifigyelt Egerbaktai tőzegmohás láptavak felé vettük az irányt. Ezek az aljnövényzettel sűrűn benőtt, megközelíthetetlen tavak nagy csalódást okoztak nekünk, teljesen körbejárva is csak egy-egy rövid villanásként sikerült megpillantanunk a távolban felsejlő víztükröt. Az Almárba visszavezető piros turistajelzés útvonala sem nyerte el tetszésünket, sajnos nagyon nehezen járható, ezért jószívvel ajánlani nem tudjuk ezt az útvonalat senkinek.
Ezért ennek a túrának az útvonalát teljesen újraterveztük, s egy sokkal kellemesebb és látványosabb kirándulás kerekedett belőle. Ugyanis túratársainkkal a Szarvaskői-várból végig a kék turistajelzésen haladva átsétáltunk a Siroki várhoz. Természetesen nem hagyhattuk ki a Sirok melletti bálványköveket, a Barát- és Apáca-sziklák kettős kőoszlopát, és a Törökasztal hatalmas sziklatömbjét sem, ahonnan bámulatos panoráma tárult a szemünk elé. A Sirok határában elterülő Kis-várhegy felkutatásával még egy újabb pontot tudtunk berajzolni az igazolófüzetünkbe.
Túra adatai:
Táv: 20,5 km, Szint: 560 m
