Jó másfél éve fedeztük fel magunknak a Novohrad–Nógrád Geopark területén található Ajnácskő mesebeli várát (szlovákul: Hajnáčka) és a körülötte fekvő bámulatos vulkáni vidéket, ahol számtalan nem túl magas, de meglehetősen meredek oldalú hegycsúcs és sziklaformáció rejtőzik a sűrű erdőben.
Körtúránkat tegnap is az egész vidék szimbólumának tekinthető Ajnácskőn kezdtük, csak most a településtől nyugati irányba indultunk a Tilic 475 m magas, vízszintes irányú bazaltoszlopok alkotta kis vulkáni kúpja felé. Kellemes tavaszi időben kapaszkodtunk fel a Pogányvár hegyének keleti oldalából kiemelkedő csúcsra, ahonnan remek kilátás nyílt nem csak az alattunk elterülő festői falvacskára – Ajnácskőre és az általa körülölelt különleges sziklatűre, a hajdanvolt vulkán kráterére, és tetején a máig fennmaradt középkori vár romjaira -, hanem a környező hegyek és völgyek meseszép látképére is.
A lábunk alatt elterülő páratlanul gyönyörű tájat a hajdani bazaltvulkánok működése formálta a ma látható dimbes-dombos ékszerdobozzá.
A Tilic csúcsát elhagyva kellemes erdei ösvényen haladtunk a környék legjobban megőrzött lávakupolái közé tartozó Pogányvár (Pohanský hrad) és az 578 méter magas Ördög-szikla csúcsa irányába. A vulkáni sziklaformációban megtalálható számtalan leomlott szikla és kőtenger, kelta peremfalazat maradványai, és az alattuk mélyen megbújó karsztbarlangok.
A gigantikus köveken sütkérezve fogyasztottuk el az ebédünket, ücsörgés közben nem bírtunk betelni a napfényben fürdőző csodaszép táj látványában.
Falatozás után úgy döntöttünk, hogy felkeressük a Belin-sziklák (Belinské skaly) sziklaképződményeit is, melyeket a Monica vulkánból (584 m magasságból) kiáramló lávafolyam hozott létre. A lávafolyás legszembetűnőbb formái közé tartoznak a Sárkányfogak, a Belin-barlang és az összeomlott sziklaoszlopok. Állítólag ezeknek a szikláknak a tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a környékre, ha felmászunk a tetejére. Mivel még eléggé messze voltunk az autónktól (kb. még 16 km volt előttünk), így ezt most mi kihagytuk.
A Sziklák alatti kőbánya peremén tartottunk egy rövid pihenőt és elindultunk visszafelé autónkhoz a sőregi Bagolyvár (290 m) érintésével, ami az Ajnácskői várhegynek a testvére is lehetne.
„A 84 méter magas szikla egy vulkáni kürtő kitöltésének maradványa. 4 millió évvel ezelőtt a vulkáni törmelék ezen a kürtőn keresztül jutott a magmakamrából a kráter térségébe. A kráterben felgyülemlett víz tavacskát képezett, amelynek tufás üledékei a szikla legfelső részén láthatók.
A 13. században a szikla tetején állt a beckói várjobbágyok által emelt Dánoskő nevű erőd, amelyet a tatárok sem tudtak bevenni. Maradványai mára alig láthatók.” – írja a vár alatti tájékoztató tábla.
Ennek ellenére nagyon is megéri felkapaszkodni a tetejébe, mert lélegzetelállító az a panoráma, ami onnan fentről a környező dombokra nyílik. Illatosan habos tavaszi virágpompában tündökölt az egész vidék.
Garantáltan rengeteg szép élménnyel fog távozni innen az, aki ellátogat erre a sajnálatosan és méltánytalanul hanyagolt, kevéssé ismert vidékre!
Táv: 30 km, Szint: 870 m
