5-6. nap
A következő szállásunkat a Sao Vicentéhez tartozó kis faluban Boaventurán foglaltuk, így a mai napot a két település között található rövid, de nagyon látványos levada-túrával indítottuk, amit a Királyok útjaként emlegetnek (Levada do Rei). Ez az ösvény egy könnyen, autóval is elérhető Levada mentén kanyarog, miközben végighalad a buja, egzotikus növényekkel sűrűn benőtt erdőkön, hegyeken, vagyis a Laurissilva erdő területén, amely szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Az túránk során számtalan vízesés mellett haladtunk el, melyek a környező hegyekről szállították a vizet a területre, de a legnagyobb ámulatunkra a legszélesebb zuhatag kikerülhetetlenül átvezetett az ösvényen, nyakunkba zúdítva a teljes vízhozamát. Mikor megláttuk, nagyon gyorsan magunkra kaptuk az esőkabátjainkat, és visítva szaladtunk át alatta, de így sem kerültük el a korai zuhanyt, nem úsztuk meg szárazon. A túra legkülönlegesebb pillanata viszont akkor jött el, mikor megérkeztünk a Ribeiro Bonitóhoz, amely egy babérerdőre jellemző sűrű növényzettel borított, árnyas és elszigetelt természeti szentély. Ennek a túrának a bejárása lehetővé teszi Madeira legnépszerűbb szimbólumának, a levadáknak a felfedezését.
Na de mik is azok a levadák? A levada a szigetet behálózó, kiépített csatornarendszer, amely kb. 2200 km hosszú, a cukornád- és banánültetvények öntözése céljából hozták létre őket a 15.-16. században. Ezek gyűjtik össze a hegyekből a vizet és vezetik el a termőföldekre, szőlőkbe, a sziget szárazabb részeibe. A levadák kb. 30 cm széles 50 cm mély, kibetonozott csatornák, mellettük pedig szintén kb. 30 cm széles gyalogösvények vannak kialakítva, melyek helyenként szédítő magasságban vezetnek a hegyek oldalában. A levadákat napjainkban nem csak öntözésre használják, ilyen csatornákban vezetik a vizet azokhoz a kis vízi erőművekhez is, amelyek a sziget áramtermelésének mintegy ötödét állítják elő. Ennek a csatornahálózatnak a tisztítására és karbantartására még most is nagy hangsúlyt fektetnek. Habár vannak olyan szakaszai is (így tapasztaltuk), melyek egy kissé elhanyagoltabbnak látszottak, valószínűleg azért, mert azokon a részeken a kiskerteket, ültetvényeket sem gondozta senki.
A Királyok Útja túraút nagyon felkapott, minden Madeirával kapcsolatos top 10 látnivalóban szerepel, ennek megfelelően mire az ösvény végére értünk és egy kis pihenő beiktatása után elindultunk visszafelé, hogy Boaventura felé vegyük az irányt, már tömegek jöttek velünk szemben az ösvényen.
Boaventura szintén Madeira szigetének északi partján fekvő, Sao Vicente községhez tartozó kicsi, békés, elszigetelt település. A falucska több vízfolyás által szabdalt völgyben fekszik, ezáltal számos levada szeli át az őt körülölelő hegyek derekát.
Itteni szállásunk egy minden igényt kielégítő új építésű villa, vagy inkább családi ház volt 4 szobával, nappalival, konyhával, fürdővel és mosókonyhával. A mosó- és szárítógépnek nagyon megörültünk, mert kezdtek elfogyni a tiszta alsóink és polóink. Ezért gyorsan bedobáltuk a koszos ruháinkat a mosógépbe, hadd végezze dolgát, míg mi komótosan átballagtunk a település egyetlen éttermébe vacsorázni. Ez a séta most nem izzasztott meg minket, mert kb. 100 méter távolság volt a grillétterem és a szállásunk között.
Egy tipikus falusi kocsmára hajazó éttermet kell elképzelni, beázott mennyezettel és málló vakolattal, papírabrosszal, ahol egy műanyag irattartóban lévő gyűrött papírlap szolgált étlapul, hatalmas választékkal: grillezett sertéshús, csirkehús vagy kolbász. Azt viszont el kell mondani, hogy a felszolgált étel mennyiségével és minőségével nem volt gond.
A következő estére is itt foglaltunk szállást, ugyanis egy „pihenőnapot” terveztünk beiktatni, ami azt jelentette, hogy nagy hátizsák nélkül tettünk egy szép hosszú, de kevesebb szintet tartalmazó levada-túrát a környéken.
Míg arra vártunk reggel, hogy kinyisson a kisfaluban lévő egyetlen vegyesbolt, komótosan megreggeliztünk a maradék pékáruinkból. Ugyanis tegnap délután – mikor megérkeztünk a településre – már csak 2 darab zsemlét sikerült beszereznünk ötünknek. Még szerencse, hogy a fiúk megspóroltak néhányat korábbról, viszont a napközbeni szendvicseinkhez mindenképpen szükségünk volt utánpótlásra.
Nyitáskor tehát ott sorakoztunk a bolt előtt néhány helyi „úrral” egyetemben, akik – hamar kiderült – nem kenyérre vártak, mint mi, hanem a vegyesbolttal együtt üzemelő kocsma belső tereibe várták a bebocsátást.
Miután elkészültek a szendvicseink, elindultunk a tegnap délután már kisrészben felfedezett levada útvonal (Levada das Faias) még eddig nem ismert szakasza felé. Ez a levada – a szállásunk szintjétől jó 200 méter szinttel magasabban – keresztül-kasul kanyarog a település körül, és a helyi földművesek parcelláit látja el öntözővízzel. Kilométereken át követtük az útvonalát, közben hol sűrű bozótban jártunk, hol keskeny kitett ösvényen vagy sziklafalon araszoltunk a mélység felett, a falu feletti szédítő magasságban. Egyszer kitárult a tér és szabadon szárnyalt a tekintetünk messze a völgybe, akár a tengerig is elláttunk, másszor meg sűrű, buja és vadregényes dzsungelben haladtunk mindenféle ismeretlen és egzotikus növények szoros ölelésében, miközben szorgalmasan követtük a víz útját. Nem tudnám megmondani, hány vízesés rohant le mellettünk a hegyről, de egy ma is keresztülzúgott rajtunk. Kétrét görnyedve és behúzott nyakkal, araszolva haladtunk át az alacsony sziklaboltozatról ránk zúduló áradat alatt, miközben bokáig gázoltunk a levada zúgó vízfolyásában. Nagyon kalandos volt. A levadát a Ribeira do Porco folyón való átkelés alkalmával hagytuk el, de előtte még megálltunk a hatalmas köveken egy kis pihenőre és töltekezésre, mert tudtuk egy újabb 2-300 méteres kapaszkodó vár ránk mire felérünk a Levada dos Tornos szintjére.
Azért esett erre az útvonalra a választásunk, mert itt lehetőségünk volt kipróbálni az alagútban való túrázást is, hiszen ennek a levadának egy része (kb. 2,5 km) alagútban vezet a hegy gyomrán át. Persze ezen kívül is rengeteg érdekes kalandban, élményben és látnivalóban volt részünk: uzsonnáztunk hatalmas kövirózsák alatt, egyensúlyoztunk az útunkba eső gát mohos és csúszós kövein, pózoltunk a levada-tisztító munkások taligájával, és szedtünk elhagyatott kertek fáiról friss citromot a reggeli és esti teánkba. Ráadásul egész nap mindössze három emberrel találkoztunk a csodaszép és élvezetes túránk során.
Egyöntetűen megállapítottuk, hogy sokkal szebb, látványosabb és kalandosabb volt ez a mai napunk és a túránk, mint a tegnapi Királyok Útja, csak ez nem olyan felkapott. Ide azért nem jönnek a turisták, mert csak gyalogosan lehet megközelíteni, és nagyon sok a szint, míg felkapaszkodik az ember a beszállásokig, sokkal hosszabb, és nincsen végig korláttal védve az ösvény, tehát veszélyesebb is. Cserébe viszont békés, csendes és nem kell a többi embert kerülgetni.
Az estét a tegnap már jól bevált étteremben zártuk, és lélekben készültünk a következő etapra.
Ezen a 2 napon megtett táv: 41 km, szint: 950 m (Eddig összesen: 124 km, 4810 m)
