Első túranapunkon Todtnau felé indultunk, mert a „Blackforestline” nevet viselő 450 méter hosszú függőhíd hívogatott minket. A függőhíd szédítő, 120 méteres magasságban ível át a Todtnau vízesés felett, útvonaláról pazar kilátás nyílik az alatta elterülő völgyre.
A kilenc hónap alatt kiépített függőhidat egyetlen oszloppár tartja és 120 tonnát nyom. Az 1,2 méter széles hídon elvileg akár ezren is tartózkodhatnak egy időben, a gyakorlatban azonban csak legfeljebb 400 látogatót engednek fel rá egyszerre.
Hatalmas élmény volt a szélben libegő hídon átsétálni, majd vissza, és közben felülről is megcsodálni azt a 97 méter magas vízesést, amit később a túránk során lentről közvetlen közelről is alaposan szemügyre vehettünk.
Míg a völgyben kanyarogtunk a híd alatt megbúvó turistautakon, egy érdekes dobozra lettünk figyelmesek, ami az erdő egyik fájára volt felrögzítve, mégpedig egy becsületkasszás mini szuvenírboltra, ott a semmi közepén. A dobozban találtunk rengeteg hűtőmágnest, színes falinaptárakat, térképeket, egy árlistát, és egy perselyt, amibe a kiszemelt árucikk ellenértékét kellett bedobni. Többen is éltek csoportunkból a vásárlás lehetőségével. Azt azért megnézném, hogy a Bükkben, vagy más hazai erdőnkben, hegyünkön mennyi ideig maradna ott a persely tele pénzzel, mielőtt ellopnák mindenestűl.
Hamarosan elérkeztünk egy óriási méretű, markolatára állított kardot formázó első világháborús emlékműhöz, melyet 1932-ben a Todtnaui Katonai Egyesület állíttatott a Brandfelsenen elesett katonák tiszteletére. Az emlékmű teljes magassága 16 méter.
Az emlékhelytől nem túl messze több sziklából álló sziklacsoport, a találóan csak Medence-szikláknak vagy Úszómedence-sziklának nevezett képződmény került a látóterünkbe, amely arról kapta a nevét, hogy a Todtnau sportkomplexuma, és az ott lévő szabadtéri úszómedencék fölé magasodik éppen. A legmagasabb sziklát sziklamászók is előszeretettel használják, kiépített klettersteig mászóútvonal és gyalogos ösvény is felvisz a tetejére. Természetesen egy maroknyi csoporttal muszáj volt szétnéznünk onnan fentről is.
Túránk végcélja a mai napra a Fahler-vízesés volt, ami a maga 12 méteres magasságával a Todtnaui vízesés kistestvérének számít csak, de nagyon látványos a többi kis vízeséssel, minizuhataggal körülvéve.
A vízesés felé sétálva még egy érdekes momentumnak lehettünk szemtanúi, ugyanis fűkaszás emberek vágták a turistautak mentén a magasabb aljnövényzetet. Ilyet itthon még soha nem tapasztaltunk, már az is ritkaságnak számít, ha a kidőlt fákat nem kell kerülgetni az ösvényeken.
A túra adatai:
Táv: 12 km, Szint: 450 méter
