Harmadik túranapunkra szabadnapot kaptak a buszsofőrök, ugyanis reggeli után a hotelből gyalogosan indultunk neki a Haslach folyó mentén a tervezett napi túránknak. A különösen elbűvölő természeti kincsekben bővelkedő Haslach-szurdok Lenzkirchből a Haslach torkolatáig vezet, ahol a Haslach és a Gutach folyók egyesülésével létrejön a Wutach, és a folyó mentén a Wutach-szurdok.
Először lankás és vadregényes ösvény vezet a keskeny szurdokon keresztül végig a folyó medre mellett, majd egy fahídon átkelve hamarosan megérkeztünk a csodaszép Roodbach-vízeséshez. A Roodbach-vízesés egy kiszuhatag, ahol a Roodbach patak vize meredeken zuhan több lépcsőn keresztül, a patak kanyargós medrét követve egészen a Haslach-folyóval való torkolatáig.
Ezután elhagyva a folyó vonalát felfelé indultunk, vadvirágos réteken legelésző tehenek mellett sétálunk egy ideig, majd újra lefelé ereszkedünk meredeken a sziklákon át, egészen a Haslach folyó partjára, ahol varázslatos látvány tárult elénk. A Haslach-szurdok zord szépsége igazán lenyűgöző. Két kilátópontja, a Hölloch és Rechenfelsen csodálatos kilátást nyújt.
Már az 1900 utáni turizmus kezdeti időszakában is látványosságnak számított a Rechenfelsen-szikla, amelyet gyakran képeslapokon ábrázoltak. Mi is nehezen szánjuk rá magunkat a továbbindulásra, annyira rabul ejt a gigantikus sziklák között utat törő szűk kanyon fenséges látványa.
A Haslagh folyó rövid robogás után belerohan a Gutach folyó kanyarulatába, és innen már Wutach néven folytatja tovább az útját. A folyók találkapontja számunkra elválási pontot jelentett, ugyanis innentől már egy jóval kisebb létszámú csapatot kalauzolhattunk tovább a Wutach-szurdok mentén a kiszemelt úticélunk, a Rablóvár irányába.
Sok túrázó kedvenc kirándulóhelye a Wutach-szurdok, hiszen rengeteg túraútvonal halad keresztül a környéken. A Wutach-szurdok az egyik állomása a Schluchtensteig túrának is, ami majd 120 kilométeren keresztül vezet át a Fekete-erdőn, többnyire valamilyen szurdok mentén.
Szélsebes vízesések, zord völgyek és kalandos vad folyók váltakoznak itt, miközben a rendkívül változatos növényvilág is számtalan felfedeznivalót kínál. A helyiek csak úgy nevezik, hogy a haragos folyó, utalva arra, hogy milyen erővel zubog a Wutach vize. A 91 kilométer hosszú folyó körülbelül egyharmada Németország legnagyobb nemzeti parkján belül, a Naturpark Südschwarzwald területén kanyarog.
Nemcsak természeti értékekben bővelkedik ez a szurdok, de számos épített látnivalóval is találkoztunk túránk során. Elsőnek egy a rohanó folyóra épített erőmű mellett haladtunk el, majd a közvetlen közelében egy nagyon érdekes fából épült fedett hidat pillantottunk meg a Wutach folyó felett. Erőmű-hídnak nevezik, mert ezen keresztül lehet járművel megközelíteni a közeli erőművet, és eredetileg 1849-ben építették.
Innen már nem kellett sokat gyalogolni a Rablóvárig, amit eredetileg Neu Blumegg váraként építették Blumegg urai magasan a Wutach folyó fölé, egy szikla tetejére. A vár első említése a 14. századból származik, de 1525-ben a parasztháború áldozatául esett és elpusztult. Miután a vár lovagjai elhagyták, aljas csőcseléknek adott otthont. A várat nemcsak búvóhelyként használták, hanem számos, a környező falvak elleni rajtaütés bázisaként is. Az egykori Neu Blumegg vár új nevét is ennek a csőcseléknek a tevékenységéről kapta, ezért hívják ma Rablóvárnak. Ma már csak néhány várfalmaradvány maradt fenn. Mindazonáltal a vár nagyon népszerű túrahely a Wutach-szurdokban, nem utolsósorban a Wutach-folyóra nyíló gyönyörű kilátás miatt.
Mivel már majdnem 1 óra volt, mire a várat elértük, úgy döntöttünk, hogy itt tartunk egy nagyobb pihenőt és komótosan megebédelünk ennek a mesebeli hangulatú várromnak a belsejében.
Visszafelé ugyanazon az ösvényen haladtunk, amelyiken eddig jöttünk, egészen addig, amíg el nem értük a Haslagh folyó elágazását. Ott balra fordultunk, és a gyaloghídon átsétálva a szurdok fölé emelkedve, a folyó túlpartján sétáltunk vissza a szállásunkra.
A túra adatai:
Táv: 21km, Szint: 450m
