Utolsó túrázós napunkon Hebelhof településre utaztunk át, és onnan kezdtük meg a fokozatosan emelkedő sétánkat a felvonó vonala mentén az 1416 méter magas Herzogenhorm csúcsára, amely egyes leírások szerint a Fekete-erdő harmadik legmagasabb pontja, míg egy másik szemlélet szerint a másodiknak számít.
Ez most tulajdonképpen mindegy is, mi csak azért fohászkodtunk, hogy a borús-felhős időben, egyenletes tempóban araszolva, lehetőleg elázás nélkül felérjünk az áhított csúcsra. Nagyjából félúton járhattunk mikor egy kósza felhőből esni kezdett, ezért az ott lévő menedékház eresze alá behúzódva megvártuk míg eláll, és folytathatjuk megkezdett túránkat. A Herzogenhorn csúcsára felérve örömmel konstatáltuk, hogy csapatunkon kívül senki sem tartózkodik ott, így nyugodtan tudtunk fotózni, pihenni, mielőtt továbbindulnánk.
A hegy túloldalán kezdtük meg ereszkedésünket, – mert egy körtúrát terveztünk a mai napra is – és az egész csapat együtt haladt egy jódarabig, majd ismételten kettéváltunk, ugyanis néhányan a közeli Spießhorn-ot is szerettük volna meghódítani.
Alighogy elköszöntünk a társainktól és átvágtunk a réten, ott találtuk magunkat az 1294 méteres tengerszint feletti magasságban épült Krunkelbachhütte teraszán, ami egy rusztikus hegyi fogadó a Bernau-völgy felett. A menedékház rétek és legelők ölelésében fekszik, és a teraszáról közvetlenül felláthatunk az 1416 méter magas Herzogenhorn csúcsára.
Meglepetésünkre egy magyar házaspár szolgált ki minket a menedékházban, akiktől megtudtuk, hogy nyáron a menedékház tulajdonosa felügyeli a hegyi fogadót körülvevő szarvasmarhák legelőit is. Jót beszélgettünk velük, és ajánlatukra elfogyasztottunk egy-egy levest és almásrétest, nem csalódtunk egyikben sem.
Ideje volt felszedelőzködnünk, mert már várt minket az 1350 méter magas Spießhorn. Míg a csúcsot megjárva csorogtunk vissza a menedékház irányába, el is határoztuk gyorsan, hogy még egy szilváspite is belefér, mielőtt elindulnánk a többiek után, vissza a buszunkhoz.
A túránk ezután már különösebb nehézséget nem jelentett számunkra, folyamatosan ereszkedtünk lefelé, néha elhaladtunk egy-egy kilátópont vagy vízesés mellet, vagy éppen beelőzött minket néhány biciklis nyugdíjas, természetesen szigorúan e-bike-ot megülve. Úgy látszik ez a terület nagyon népszerű a biciklisek között, kb 15-20 párocskával vagy kisebb társasággal futottunk össze a nap folyamán, de mindössze egyetlen egy biciklissel találkoztunk, aki hagyományos, csak emberi erővel meghajtott kerékpárt használt. Na ő nagyobb tapsot kapott tőlünk, mint egy felkapott előadás a színházban.
A túra adatai:
Táv: 15km, Szint: 640m
