Ebben az évben is folytattuk a magyarországi várak, romok, földvárak és sáncok fellelhető maradványainak a felkutatását, mindig egy-egy túrát tervezve köréjük.
Első tavaszi várkereső kiruccanásunk során Egerszalók és Demjén települések épített- és természeti látnivalóit terveztük felkutatni.
Reggel Egerszalókon a temető parkolójában tettük le autónkat és menetrendszerinti busszal utaztunk át Demjénbe, a túránk kiindulópontjára. A kék sráfjelzésen haladva felkapaszkodtunk a Kő-tető kőbányájához, a via ferráta mászófalhoz, majd körbesétáltuk a szőlőparcellákkal ölelt kőbányát. Ezután a piros jelzés útvonalát követtük az olajkutak között kacskaringózva, míg el nem értük az eldugott, térképeken is hiányosan jelölt Maklyán-vár felé vezető ösvény leágazását.
Egerszalókon járva nagyon sok látnivalóval találkozhat az ember, amiket érdemes felkeresni, ezért mi sem tettünk másként, szépen sorban felfűztük a kanyargó túránk fonalára. Elsőnek a méltán híres, valamikor páratlan szépségű – de ma már erősen pusztulófélben lévő – sódombok következtek, majd a Menyecske-hegyi kaptárkő és a Kőasszony (bújó) monumentális sziklája. A kertvárosi meredek utcákon felkaptatva újabb két betyárbújó és szép kilátás fogadott minket a település fölé magasodva. Majd az utca túlsó végén rögtön ott található a barlanglakásokat bemutató skanzen. Innen már csak vissza kellett sétálnunk a ránk várakozó autónkig, de előtte még megcsodáltuk a Szűz Mária Templom különlegesen szép épületét és a temetőkertben felállított Mária szobor konstellációját a lemenő nap fényében.
Túra adatai:
Táv: 18,5 km, Szint: 495 m
Következő túránk helyszínéül a Mátrában található Markazt és környékét néztük ki magunknak. Itt egy rövidebb és egy kicsit hosszabb karikát sikerült végigjárnunk.
Mindkét útvonalat Markaz főteréről indítottuk a Markazi Vár irányába. A rövidebb túra alkalmával a várból a kálvária útján lecsorogva, a Cseresi erdészházat is érintve a Mária-fák felkutatását tűztük ki célul. A térképeken kettő ilyen képesfát jeleznek, de a gondosan szemlélődő túrázó még másik három csodatévő misztikus kegyhelyet is találhat az útvonalon. Viszont az erdészháztól induló, és a Hatra-patakkal párhuzamosan, a település felé futó ösvény mentén ábrázolt Mária-fa megtalálása nem egyszerű feladat, láthatóan nem járnak arra túl sokan, és egy magas kerítés is útját állja az arra tévedőknek. Ezért ezt a pontot csak kalandvágyóknak tudjuk ajánlani. A másik négy Mária-fa viszont jól járható út mellett fekszik.
A hosszabb túránk alkalmával a várból leereszkedve a Vár-patak vonalát követtük egy ideig, majd megkezdtük kapaszkodásunkat meredeken felfelé a Kis-kő sziklaképződménye irányába. Egy rövid pihenő után Hajnács-kő várának maradványait szerettük volna megtekinteni, de sajnos mindkét irányból magas kerítéssel és zárt kapukkal találkoztunk, mert vadgazdálkodási céllal lezárták a területet. Rövid tanakodás után folytattuk túránkat a Pálosvörösmarti Kőkunyhó romjai és a varázslatos Tekeres-kői átjáró hasadéka felé. Közben élvezettel merültünk el az egyre színesedő lombkorona, valamint a lábunk alatt heverő, és a koraőszi napfényben fürdőző csodaszép táj látványában. A Holló-kő kilátópontjának felkeresése után szép komótosan lecsorogtunk a pálosvörösrmarti Mária Pihenőpark és Meditációs Központ hangulatos kis parkjába, majd némi uzsonna elfogyasztása, és a kulacsaink újratöltése után elindultunk vissza Markazra. Természetesen nem hagyhattuk ki, hogy lesétáljunk a Markazi-víztározó partjára is, kíváncsiak voltunk mi látszik a vízben megbújó Pusztatemplom romjaiból. Sajnos az ösvény végén nemhogy a romokat, de még a víztükröt sem sikerült megpillantanunk, mert sűrű nádtenger takarta a kilátást.
Túrák adatai:
Kistúra – Táv: 9,5 km, Szint: 370 m
Hosszú túra – Táv: 22 km, Szint: 930 m
Harmadik túránk alkalmával újra a közeli Bükk hegyei-völgyei szolgáltattak díszletül, és Kisgyőr, a fából faragott falu játszotta a főszerepet.
A 2016-ban átadott, és a reggeli napsütésben fürdőző kisgyőri Golgota megcsodálásával indítottuk ezt a szép őszi napot. A Golgota Jézus Krisztus szenvedéstörténetét mutatja be 14 fából faragott stáción keresztül, melyet Krisztus keresztje és egy óriási felkelő napot szimbolizáló faragvány zár le.
A Halom-vár maradványaihoz vezető útvonal nem volt túl barátságos, helyenként áthatolhatatlanul sűrű csipkebokor-tengerben kerestük a felfelé kapaszkodó ösvényt, míg a vele párhuzamosan futó gyalogúton láthatóan gépjárművek is közlekednek. Lefelé már azon jöttünk.
A latorvárat már sokkal könnyebb volt megtalálni, végig jelzett úton haladtunk. A lakótorony maradványai mellett letáboroztunk, és amíg csodáltuk a lábunk alatt elterülő színpompás őszi tájat, jóízűen elfogyasztottuk a szendvicseinket.
Az Alsó-Kecskevár romjaihoz – úgy döntöttünk, hogy nem kerülünk, hanem irányba megyünk fel, így – nem volt könnyű a feljutás, de a kilátás mindenképpen kárpótolt minket, megérte. Ezután már csak vissza kellett gyalogolnunk az autónkhoz, miközben felkerestük Kisgyőr híres fából faragott látnivalóit. Pl. a Szent Korona Kilátót, az ökomenikus Betlehemet, a Piacteret, az 1956-os emlékművet, és felsorolni sem lehet a rengeteg csodaszép faragványt és műalkotást, melyek a települést ékesítik.
Túra adatai:
Táv: 25 km, Szint: 790 m
