Futóversenyek, klasszikus túrázás
Jó másfél éve fedeztük fel magunknak a Novohrad–Nógrád Geopark területén található Ajnácskő mesebeli várát (szlovákul: Hajnáčka) és a körülötte fekvő bámulatos vulkáni vidéket, ahol számtalan nem túl magas, de meglehetősen meredek oldalú hegycsúcs és sziklaformáció rejtőzik a sűrű erdőben. Körtúránkat tegnap is az egész vidék szimbólumának tekinthető Ajnácskőn kezdtük, csak most a településtől nyugati irányba…
Egyórás gyaloglással értük el a 375 méter magas sziklaszirt tetején magasodó Torna várát, vagyis azt, ami mára megmaradt belőle. A kezdetben lankásan induló, sűrű erdőben kanyargó sárga jelzésű turistaút egyre meredekebb ösvénnyé változott, majd a vár alatti utolsó szakaszon meredek, mészkőbe vágott feljárón kaptatva érkeztünk meg a még mindig sűrű ködfelhőbe burkolózott romokhoz.
Négy, nagyon szép formakincsű különleges vulkánt kerestünk fel az utunk során. A falu közepén álló Ajnácskő egy kipreparálódott vulkáni kürtő, a Zaboda-kő (Zaboda, 468 m) egy lávaár maradványa, a Szárkő (Steblová Skala, 486 m) a környék talán legszebb bazaltoszlopait rejti, míg a mesebeli őserdővel övezett Ragács (Ragáč, 537 m) a geopark egyik legjelentősebb vulkáni szerkezete, ahol még egy ritka vulkáni barlangot is megcsodálhattunk.
A Sólyom-bérc gigantikus sziklabástyájáról varázslatos panoráma tárult Háromhuta völgyére, és a látkép közepén büszkén feszítő Regéci várra.
A Vörös-tó partján „éldegél” egy egészen különleges és barátságos „medvecsalád” is!
Míg élünk hálásak vagyunk Cziráki Péternek, aki rávezetett minket erre az útra és megfertőzött a magas hegyek szeretetével.