A Szádelői-völgy és környékének felfedezése már elég régen motoszkált az agyunk rejtett zugaiban, és az idei első téliesnek mondható hétvégén ez a gondolat utat tört magának és cselekvéssé formálódott. Szombaton reggel szokatlanul hideg, de tiszta ragyogó napsütéses időben indultunk itthonról és jó eséllyel bízhattunk benne, hogy a magyar határtól pár kilométerre fekvő népszerű kirándulóhely is ehhez hasonló időjárási viszonyokkal fogad majd minket. Sajnos ahogy közeledtünk Szlovákia és a Gömör-Tornai-karsztvidék felé, a ködfoltok egyre sűrűbbek lettek, és a napocska gyenge sugarai képtelenek voltak utat törni maguknak a vastag felhőrétegeken keresztül, és leragyogni a tájra.
Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy Áj (Háj) településen parkolunk le és egy kicsit áttervezve az útvonalat, Torna vára irányába kezdjük meg körtúránkat.
Egyórás gyaloglással értük el a 375 méter magas sziklaszirt tetején magasodó Torna várát, vagyis azt, ami mára megmaradt belőle. A kezdetben lankásan induló, sűrű erdőben kanyargó sárga jelzésű turistaút egyre meredekebb ösvénnyé változott, majd a vár alatti utolsó szakaszon meredek, mészkőbe vágott feljárón kaptatva érkeztünk meg a még mindig sűrű ködfelhőbe burkolózott romokhoz.
A romantikus sziluettű várrom máskor már messziről uralja a táj képét, és pazar kilátással ajándékozza meg az idelátogatókat, de mi most ebből semmit nem élvezhettünk.
Torna váráról ma is él egy legenda a környéken, miszerint volt egy várúr, akinek két lánya született: Krisztina és Katalin. Katalin jólelkű, kedves teremtés volt, akit mindenki szeretett, Krisztina viszont hiú, gőgös és zsarnokoskodó. Ráadásul ugyanabba a fiúba szerettek bele, a szomszédos Szádvár ifjú és délceg urába. Ám Kelemen csak Katalin érzelmeit viszonozta, Krisztinát visszautasította, ezért a sértett szerelmes bosszúból leszúrta a férfit.
A gyilkosság híre gyorsan elterjedt, a gyanú pedig Katalinra terelődött, mert gonosz nővére ellene vallott. És akkor jött a „tetemre hívás” próbája, vagyis a tornai vár lovagtermében a felállított ravatal mellett a vár népe sorra kezébe vette a tőrt, és akinél elszíneződött, az volt a gyilkos. Amikor Krisztina megfogta a fegyvert, a tőrön vércseppek jelentek meg. A lelepleződött bűnös magával is végzett, de előtte még megátkozta Tornát, hogy lépfene, pusztulás, végomlás szálljon rá, falai között tüzes szellem kísértsen.
Állítólag a helyi idős emberek, ha vihar van, még ma is hallani vélik, ahogy Krisztina szelleme ott kísért a falak között, és ijesztgeti az arra járókat.
Most nem volt vihar, csak kísértetiesen sűrű köd. Ezért volt-e, kitudja, de valóban különös, melankólikus hangulat fogott el minket a 700 éve pusztuló, a természet erőinek egyre nehezebben ellenálló romok között.
A vár alá leérkezve egy balos kanyar után, repedésekkel sűrűn szabdalt mészkő garádicson lépkedtünk, bukdácsoltunk egyre feljebb a Szádelői-fennsík, majd aztán lefelé a Szádelői-völgy irányába.
A völgy bejáratánál fekvő bájos falucska olyan volt, mintha épp akkor ébredezne csipkerózsika-álmából, és a fojtogatón nehéz ködtakarójától próbálna bőszen megszabadulni, miközben ráadásul gyengéden a hó is pilinkélni kezdett.
2-300 méter magas vakítóan fehér színű és gigantikus méretű mészkősziklafalak és csipkézett kőtornyok között kanyarog a kb. 3 km hosszú, látványos szurdokvölgy. Széles, aszfaltozott tanösvény útvonalán haladtunk a megkapóan hangulatos, mini vízeséseken, zúgókon bukdácsoló Szádelői-patak partján.
A völgy végére érve érdemes pár perces kitérőt tenni a Szádelői-menedékházhoz, de mi most eléggé siettünk, mert november lévén korán sötétedik. Ezért rögtön elindultunk vissza a Szádelői-fennsík hangulatos karsztplatójának irányába, ahova felkapaszkodva még egy utolsó pillantást vetettünk a lábunk alatt elterülő káprázatos szurdok vad sziklabirodalmára. A fennsíkon átvágva Áj település és az Áji-vízesések irányába fordultunk.
Az Áji-völgy és a karsztszurdok hossza körülbelül 6,5 km, és az itt folydogáló Áj patak mentén – a kb. 300 méter szintkülönbségnek köszönhetően – számos zuhatagot és tíz különböző méretű vízesést magába foglaló vízesés-rendszer jött létre.
Ezek közül a legnagyobb a 2. számú vízesés, ami 7 méter magas. A látványos képződmény mellett egy fedett pavilon, padok és tűzrakóhely is található, ahol idilli környezetben fogyaszthattuk el jól megérdemelt uzsonnánkat.
Mindig érdemes nyitott szemmel járnunk, mert igazán különleges és érdekes dolgokra bukkanhatunk véletlenül, ez történt most velünk is. Reggel mikor közeledtünk Áj község felé és kerestük a túránk kiinduló pontját, egy furcsa szoborra lettünk figyelmesek a temető fölött, egy gigantikus méretű törött szárnyú angyalra. Visszaérve a faluba megkerestük.
Az „Ellenséges terület” című amerikai háborús filmben használták, mint filmes kelléket. A 15 méter magas szobor a 2000-ben készült hollywoodi kasszasiker forgatása után maradt a helyszínen. A filmet a faluhoz közeli Áji-fennsíkon, valamint a Szádelői-völgyben forgatta az amerikai 20th Century FOX csapata. A filmhez való kellékeket, köztük ezt az óriási szobrot is, a falu futballpályáján felállított műhelyben készítették, és a jelenetek rögzítése után a stáb hálája jeléül a helyieknek ajándékozta.
Hazafelé indulva a lenyugvó napfényben jutalmul megmutatkozott nekünk Torna vára, hogy messziről is megcsodálhassuk.
Túra adatai:
Táv: 18,5 km
Szint: 870 m
