Két évvel ezelőtt egy szép tavaszi hétvégén a Mátrában található úgynevezett „képesfákat” kerestük fel, most ugyanezen okból céloztuk meg a Börzsöny délnyugati részében fekvő két települést, Márianosztrát és Kóspallagot is.
A „képesfákat” gyakran szent fáknak, őrfáknak vagy Mária-fáknak is nevezik. Általános jellemzőjük, hogy egy idős fára, vagy a fa odvába, vallási eredetű szobrot vagy egy szentképet helyeznek. Ezek idővel a helyi közösségek számára fontos, jelentőséggel bíró helyekké válnak, hitéletük fontos elemévé. A néphagyomány szerint ezeknek a szent helyeknek csodatévő ereje van, legendák szólnak a fáknál történt csodás eseményekről.
Ezen a túránkon három ilyen képesfát terveztünk megkeresni, felkutatni. A felkutatást itt jelen esetben szó szerint értem, ugyanis a kóspallagi Mária-fáról semmilyen térképen, vagy túraleírásban nem találtam információt (a google most nem volt a barátunk), ezért az önkormányzattól kértem segítséget.
Márianosztra neve hallatán a legtöbb embernek a börtön jut eszébe, másoknak búcsújáróhely vagy Mária-kegyhely, de sok történelmi szempontból jelentős látnivaló is akad ezen a kicsi börzsönyi településen. A falu neve („Maria nostre”) azt jelenti: a „Mi Máriánk”.
Túránkat a Dunakanyar leglátványosabb Kálváriájának meglátogatásával kezdtük. A település keleti határában található kálváriadomb tetején épült fel a XVIII. században a barokk szoborcsoport és a kis kápolna, amit a Mária-zarándokút is érint. A hegytetőre felvezető kényelmes kálváriaút a stációkkal óriási famatuzsálemek, a több mint 250 éve ültetett hársfasor megmaradt monumentális példányai között kanyarog. A dombtetőn a kápolna alatt találjuk a Szent Sír sziklakápolnát, melyben a keresztről levett Krisztus festett kőszobra fekszik az oltáron.
A kálváriadomb tetejéről csodás kilátás nyílik a településre, a környező tűzhányók kúpjaira, a Kopasz-hegyre, a Nagy-Galla meredek csúcsára, a Zuvári-hegyre és a Csák-hegyre is.
A kálváriadombról lefelé bokrok, cserjék, tölgyesek között haladtunk, majd a II. világháborúban elhunyt, ismeretlen katona sírjánál jobbra kanyarodva, és a piros háromszög jelzést követve, 1-2 perc kitérővel egy kopár, lapos csúcsra érkeztünk. Ez a hely a Kiengesztelődés hegye nevet viseli. Innen látták meg a szemből érkező zarándokok először a Márianosztrai pálos kegyhelyet, a kálvária-kápolnát, itt érkezett el az idő a lelki megbékélésre, a kiengesztelődésre, ezért kapta ezt a nevet.
A csúcsot elhagyva ereszkedni kezdtünk a Medresz-patak völgyébe, ahol egy kis kaland is várt minket, megpróbáltunk száraz lábbal átkelni a patakon. Szerencsére nem okozott komoly nehézséget, így egy enyhe emelkedőt követően hamarosan kibukkantunk Kóspallagon.
A kapott útmutatást követve izgatottan indultunk a kóspallagi képesfa felkutatására, amit szerencsére, és nagy örömünkre sikeresen meg is találtunk. A fa alatti padokon egy rövid pihenőt tartottunk, majd újult erővel indultunk neki a kék jelzésen a kálvária domb irányába.
A faluból kiérve az erdőben kanyarog a gyalogút, itt követik a stációk egymást. A hegytetőn áll a hármas kereszt, de alatta egy kicsike sziklabarlangban a pietát is megcsodálhattuk. A hegytetőről fantasztikus panoráma tárult elénk az alattunk fekvő Kóspallagra, a települést körülölelő hegyekre, és még a visegrádi vár sziluettje is kibontakozott szemeink előtt. Úgy döntöttünk, hogy ennél jobb helyet el sem tudnánk képzelni az ebédre szánt szendvicsünk elfogyasztására.
Falatozás után rögtön lefelé indultunk, de itt már csak egy darabon követtük a kék jelzést, rövidesen letértünk a sárga négyzet jelzésre, majd a Ló-hegyi patakon átkelve folytattuk utunkat az Érsek-tisztás irányába.
Az 584 méter magas Só-hegy, vagy másnéven Sós-hegy nem adta könnyen magát, jó kis kaptató vezetett fel a tetejére, de az onnan nyíló kilátás kárpótolt minket. Azt mondják, hogy az egyik legszélesebb látkép innen látható a Dunakanyar hegyvidékéről.
A Márianosztrára visszavezető turistaút mentén erdészeti munkák folynak, és munkagépekkel eléggé feltúrták az utak felületét, így meglehetősen kalandos volt a bokáig érő cuppogós sárban keresni a biztosnak tűnő lépéseket.
Természetesen a Márianosztra közelében lévő képesfákat sem hagyhattuk ki a nap programjából, ezért túránk zárásaként a Csák-hegy Malomvölgyi andezitbánya szomszédságában lévő Mária-kúthoz gyalogoltunk, ugyanis ott található ez a két fa, egymástól néhány méterre. A Malomvölgyi forrásnak is nevezett Mária kutat az 1900-as évek elején készítették a helyi bányászok és kőfaragók, ezután a hely kegyhellyé vált, a zarándokok pihenő és imádkozó helye lett.
A kihelyezett információstábla szerint a kúthoz több csoda is fűződik, valamint Mindszenty József bíboros hercegprímás is megáldotta.
Túra adatai:
Táv: 19,6 km
Szint: 751 méter
