Nem tudom miért, de nekünk a Tátra a Magas-Tátrát jelenti, valamiért az Alacsony-Tátra eddig mindig kimaradt az úticéljaink közül. Többször terveztük már, hogy felfedezzük ezt a vidéket is, de a tervet eddig sosem követte tett.
Most az Alacsony-Tátra főgerincének 3 legmagasabb és leglátványosabb csúcsa került célkeresztünkbe: a Gyömbér (2043 m) a Chopok (2024 m) és a Deres (2003 m) csúcsait terveztük megmászni.
Az Alacsony-Tátra (vagy régebbi nevén a Zólyomi-havasok) hegység Szlovákiában, a Vág és a Garam folyók völgyei között helyezkedik el, és az ország második leglátogatottabb térsége a Magas-Tátra mellett. Az Alacsony-Tátra főgerince három ponton haladja meg a 2000 méteres magasságot, ez a három csúcs keltette fel a mi érdeklődésünket is.
Elszánt és lelkes (mások által nem normálisként emlegetett 😊) túrázókhoz illően szombaton már hajnali 3 óra 50 perckor ott gyülekezett maroknyi csapatunk Tiszaújvárosban a Derkovits Művelődési Ház előtt, várva a 4 órakor induló különjáratú kisbuszunkat, hogy csekély 4 óra alatt Trangoskára, a kiinduló pontunkra repítsen minket.
Sűrű fenyveserdőben, puha avaron lépkedve kezdtük meg emelkedésünket a Gyömbér csúcsára, melyet hamar felváltott az eleinte még foltokban megjelenő sáros, szürkére színezett olvadékos hó. Útközben ámulattal figyeltük az éledő természet csodáit, a patakparton itt-ott megbúvó tavaszi sáfrány üde lila foltjait, és hallgattuk a patakcsobogás megnyugtató hangjait keveredni az erdei madárkák tavaszt köszöntő hálateli csivitelésével. Közben lábunk alatt a piszkos hóréteg a magassággal arányosan egyre vastagabb, fehérebb és csúszósabb lett, így biztonsági okokból előkerültek zsákjainkból a hómacskák is.
Hosszú, több mint kétórás kaptatás után érkeztünk meg a Stefanika Menedékházhoz, ahol rövid pihenőt tartottunk, és egy-egy csoki vagy energiaszelet elfogyasztásával igyekeztünk pótolni az elvesztegetett kalóriákat és felkészülni az előttünk álló újabb emelkedők próbatételeire.
Ekkor már többméteres hóban araszoltunk, időnként az olvadtabb részeken combig süppedtünk a puha, végtelennek tűnő, szikrázóan fehér hópaplanba. Nem volt könnyű az út az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsáig, de a táj, a látvány mindenért kárpótolt minket.
Szerencsére szép időt sikerült kifognunk, és a szél sem volt túl heves a Gyömbér 2043 méteres csúcsán, de azért néhány csúcsfotó elkészítése, és a fantasztikus kilátás megcsodálása után mégis gyorsan továbbindultunk, hiszen jól tudtuk, hogy messze még a nap vége.
A Gyömbért elhagyva látványos gerincúton folytattuk tovább a „sétát” egészen a Chopok 2024 méter magas kőkupacáig, miközben méterenként álltunk meg fotózni a tájat, hiszen a gerincről Szlovákia összes hegycsúcsa jól láthatóan kirajzolódott a szemeink előtt.
A Chopok csúcsára délután 1 óra körül érkeztünk meg, meglehetősen elfáradva és megéhezve, ezért úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy kiadós ebédet a közvetlenül a csúcs alatt épült híres Pod Chopkom kunyhóban. A menedékház a jó időnek köszönhetően tele volt síelőkkel, akik igyekeztek kihasználnia a síszezon utolsó napjait, és ezért tömegesen érkeztek a hegyre a serényen működő felvonókkal.
Ebéd után egy kis kitérő várt ránk mielőtt elindulunk lefelé, hátra volt még a Deres 2003 méter magas csúcsa. Amíg a kunyhóban ücsörögtünk esőfelhő ereszkedett a tájra, ezért szitáló esőben és sűrű átláthatatlan ködfelhőben, az esőkabátjainkba beburkolózva araszoltunk tovább, a mély hóban a Deres csúcsának irányába. Kötelességtudóan vettük be a harmadik csúcsot, szép kilátásban, szédítő panorámában itt sajnos nem volt részünk, hiszen az orrunkig sem láttunk, ezért fotók sem nagyon készültek.
Mire újra visszaértünk a sípályákhoz, a síelők is eltűntek, és a felvonók is leálltak, mindenki igyekezett elhagyni a terepet. Mi is így tettünk, hiszen a tervezett utat bejártuk, ideje volt visszatérni a buszunkhoz, és újabb 4 óra alatt hazazötykölődni.
A túra adatai:
Táv: 20km
Szint: 1400 m
