A Tátra a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata – Szlovákia északi és Lengyelország déli határán fekszik –, és egyben a világ legkisebb magashegysége. A Tátrának 4 fő része van:
- a Liptói-havasok,
- a Magas-Tátra,
- a Bélai-havasok, és
- a Lengyel-Tátra
Szombaton a Liptói-havasokba (más néven a Nyugati-Tátrába) vezetett utunk, mégpedig annak is a harmadik legmagasabb csúcsára, a 2184 méter magas Baranecre.
Egy kisebb, mindössze 17 fős csapattal indultunk neki hajnali negyed ötkor a majd 4 órás buszútnak. A Zsári-völgyi parkolót (Parkovisko Žiarska dolina) elhagyva tejfehér ködben és sűrű hóesésben kezdtük meg túránkat, egy hópamacsokkal borított mesebeli fenyőerdőben araszoltunk a Tar-hegy irányába. Ahogy egyre magasabbra kapaszkodtunk és ritkult a fenyves, úgy kezdett oszlani a köd és csendesedett az égi áldás. Mire felértünk a Tar-hegyi elágazáshoz nemcsak mi szusszantunk egy kicsit, de úgy látszik Holle-anyó is elfáradhatott, mert teljesen elállt a havazás és néhol a nap sugarai is át-áttörték a köd fátylát.
Rövid pihenő, evés-ivás után vidáman indultunk tovább, úgy gondoltuk, hogy a szint javát letudtuk, a felfelé vezető út nagyobb részén már túl vagyunk, hamarosan elérjük a csúcsot. Tévedtünk, ezután jött még a túra neheze. A méteres hó alól kikandikáló törpefenyveseken való átvergődés, miközben időnként combig süllyedtünk a mély hóba, óriási erőfeszítést igényelt.
A csúcs alatti platón megkönnyebbülve rendeztük sorainkat, majd a gerincre felérve a viharos szélnek nekifeszülve és a csípős mínuszokkal dacolva felküzdöttük magunkat a Baranec csúcsára. Szerencsére a szél elfújta a ködpaplant a völgy irányába, így igazán csodás, tiszta kilátás nyílt a környező hóval borított hegyekre. A megkapó panoráma kárpótolt minket a mostoha körülményekért.
Terv szerint a hegygerincen folytattuk volna utunkat, és a Zsári-völgyön át érkeztünk volna vissza a parkolóba, de a gerincen érintetlen szűzhavas terep látványa fogadott minket, láthatóan nem járt arra ember, mióta az elmúlt napokban ez a nagy mennyiségű hó leesett. Ezért jobbnak láttuk, ha azon az úton megyünk vissza, amerre jöttünk.
Nem volt őszinte a mosolyunk mikor újra elértük a törpefenyvesekkel „aláaknázott” területet, még az sem jelentett valódi könnyebbséget, hogy most lefelé kellett ereszkedtünk.
Mire a vészesen közelgő napnyugta miatt egyre sötétedő erdőn át visszaértünk a parkolóban ránk váró kisbuszunkhoz, mindannyian elfáradtunk egy picit. Egyöntetűen megállapítottuk, hogy nehéz túra volt, a hegy nem adta könnyen magát.
A túra adatai:
Táv: 14 km
Szint: 1410 méter
