A Tátra a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata Szlovákia és Lengyelország határán, 4 fő része van: a Liptói-havasok vagy Nyugati-Tátra, a Magas-Tátra, a Bélai-havasok és a Lengyel-Tátra. Kevesen tudják, hogy az Alacsony-Tátra földrajzilag nem tekinthető a Tátra részének.
Most a Kócs-hegység (amely a Liptói-havasok folytatása) két legismertebb kanyonját jártuk végig, a Prószéki- és a Kvacsányi-Szurdokot.
A prószéki focipálya melletti parkolóban kezdődött a körtúránk, ahol a szurdok bejárata előtt Szent Szórád fából faragott szobra köszöntött minket. Valamikor itt a Kócs-hegységben élő remete önsanyargató életmódjáról volt ismert, a szobor ábrázolásmódja is erre utal.
A szurdokvölgy bejárata előtt fedett pihenő és csendben csörgedező forrás mellett haladtunk el, majd hirtelen beszűkült a tér, magas kőfalak között találtuk magunkat, és beléptünk a kb. 4 km hosszú kanyonba.
A pallókkal, hidakkal, fémlétrákkal, acélsodronyokkal és láncokkal megspékelt vadregényes ösvény a Prószéki-patak mentén kanyarog.
A bokát stabilan tartó, csúszásmentes talppal ellátott, magasszárú bakancsban érdemes a szurdokon átkelni, és nem árt minden lépésre kellőképpen odafigyelni!
A Kubin-csúcs sziklája alatti pihenőhelynél balra fordultunk és egy rövid 10-15 perces kitérőt tettünk a Vöröshomok-vízesés (Cervene piesky) irányába. A 15 méter magas sziklafal tetejéről lezúduló vízesés finom vízpermettel terített be minket, ami meglepően jól esett a folyamatos felfelé kaptatástól kissé felhevült testünknek. Egy kicsit ugyan furcsállottam, hogy még akkor is érezni véltem a köpködését, mikor már elindultunk vissza az elágazáshoz, hogy folytassuk megkezdett túránkat. Néhány másodperc múltával jöttünk rá, hogy a délutánra beígért eső érkezett meg egy kicsit korábban.
Hamarosan elértünk túránk legizgalmasabb és legkalandosabb részéhez, a vaslétrákkal, acélsodronyokkal és láncokkal biztosított nagy kőlépcső-leszakadásokhoz. Szerencsénkre az eső továbbra is csak finom permetként hullott le ránk, így biztonságosan tudtunk haladni a fényesre kopott köveken és fém kapcsokon, létrákon, nem kellett attól tartanunk, hogy elcsúszunk.
Az ember és a természet által közösen megalkotott játszóteret elhagyva egy csodásan zöld karsztfennsíkra bukkantunk ki, ahol a vadvirágokkal sűrűn telehintett, hatalmas réten békésen legelésző birkanyáj keresztezte utunkat. A kaszálóréten bandukolva csodás panoráma nyílt a környező hegyekre és a Nagyborovec nevezetű bájos kis hegyi falura.
A fennsíkon átkelve ismét fák között, erdőben találtuk magunkat, beléptünk a Borovei-völgybe. Néhány perc múlva egy újabb vízesést jelzett az útmenti eligazítótábla, ezért újfent letértünk az útról, hogy megcsodáljuk a Ráztocky Vodopádot. Mivel épp ebédidőben értünk a lépcsőzetes sziklateraszokkal szabdalt vadregényes zuhataghoz, úgy gondoltuk ennél jobb helyet nem is találhatnánk egy idilli piknikhez.
Jóllakottan indultunk tovább a XIX. század első felében épült, ma már ritkaságnak számító, jelenleg is működő, felújított vízimalomhoz, amit muszáj volt kívül-belül körüljárnunk és minden oldalról alaposan megcsodálnunk.
A malomkerten túl hirtelen jobbkanyart téve egy meredeken emelkedő köves úton felkapaszkodva elhagytuk a kék jelzést és a piroson kezdtük meg ereszkedésünket a Kvacsányi-völgyben. Magasan az erdős hegyoldalban haladtunk széles erdei úton, közben számos jól kiépített, a lombkorona fölé benyúló kilátópont került utunkba.
Az erdő fái közül kibukkanva, Kvacsán település határába érkezve egy működő büfére bukkantunk, ahol finom jégkrémet vettünk. Miközben élvezettel elfogyasztottuk a hűsítő finomságot, ráfordultunk túránk befejező szakaszára, a Prószékre visszavezető ösvényre. Ez az utolsó 5 km az erdő szélén kanyarog, rálátással Kvacsány település házaira, a csodás vadvirágoktól tarkálló kaszálókra, a Liptói-víztározóra, a Liptói-havasok ormaira és az Alacsony-Tátra vonulataira is.
Egy igazán látványos és izgalmas körtúrát sikerült bejárnunk, nagyon változatos terepen.
A túra adatai:
Táv: 20 km
Szint: 680 méter
