A Máramarosi medence felé magasodó Rozsály tető vagy másik nevén az Ignis, földrajzilag az Avas – Gutin – Széples vonulat központi részén, egy vulkáni kúpon található, 1307 méter magasan a tengerszint felett.
Az utolsó napi túránkra a Felsőbányai református templom elől indulunk. A falu szélén lévő házaknál a kutyák hangosan csaholnak a jöttünkre, majd az egyik szélső házból két nagytestű kutya közelebbről is ismeretséget köt velünk. Hamar kiderül, hogy rendkívül barátságosak az ebek, azt viszont nem gondoltuk volna, hogy a teljes túrán végig velünk maradnak. Ennek már csak azért is örültünk, mert állítólag az itteni erdőkben medvék is megfordulnak, így nagyobb biztonságban éreztük magunkat. A medvecsengők csilingelése közepette egyre magasabbra emelkedünk az erdei úton, hogy nagyjából hat kilométer után felérjünk az áfonyabokrokkal sűrűn benőtt tetőre.
A Rozsály tetőn a természet káprázatos alkotásai mellett az emberi kéz által épített gömb tetejű meteorológiai radar vonja magára a figyelmet. Páratlan körpanoráma tárul elénk. Ez a hely nem más, mint a Petőfi által a „Szeptember végén” című versében megénekelt „bérci tető”, melynek széles platójáról belátni egész Bányavidéket. Alattunk terül el a nagybányai medence, távolabb a Gutin és Széples csúcsai, a Radnai havasok ágaskodnak az ég felé.
Miközben rácsodálkozunk a szebbnél szebb sziklaképződményekre, a távolinak tűnő zivatarfelhők vészes gyorsasággal felénk érkeznek és már meg is indul az égi áldás. Magunkra kapkodjuk az esővédő ruházatunkat, a zsákokra felkerülnek az esővédő huzatok.
A csendesen induló esőzés egyre agresszívebbé válik és már zivatar jelleget ölt, miközben elindulunk lefelé egy kellemetlenül meredek sziklás lejtőn, ami a lezúduló esőzés hatására pillanatok alatt hihetetlenül csúszóssá válik. A kutyák hűségesen követnek itt is bennünket. Az eső pontosan a meredély aljáig kitart egy jó másfélórán keresztül. Amire az erdőből kikerülünk, már jónéhányunkon fenéktájon sáros a ruházat a csúszkálások következményeként. A Felsőbánya előtti réten csodálatos óriás páfrányerdő fogad minket, és a faluba érkezésünkkor a turistaút mellett békésen legelésző fehér lovacska csodálkozik rá kis csapatunkra.
Visszaérkezve a templomhoz, a szemben lévő kocsma előtti asztalokat kisajátítva pótoljuk az eső miatt elmaradt étkezésünket.
Amikor megérkezik Imre a busszal, mindenki a csomagtérben lévő táskáját keresi és gyors öltözködés veszi kezdetét, hirtelen megszabadulva az elázott göncöktől, bakancsoktól.
Ezzel a kalanddal véget ért a négynapos igen tartalmasra sikerült Erdélyi túraprogramunk.
Túra adatai:
Táv: 13,7 km
Szint: 827 méter
