Kihasználva a pünkösdi hosszú hétvégét 4 napra a gyönyörű Erdélybe utaztunk a Máramaros megyében fekvő, többségében magyarlakta településre, Koltóra. Koltó a Nagybányai-medence déli részén foglal helyet, a Lápos-völgyében, fantasztikus kilátással a környező dombokra és hegyekre.
Ezek a hegyek ihlették meg annak idején a szerelmes Petőfi Sándort is, aki itt Koltón, a Teleki-kastélyban töltötte mézesheteit ifjú feleségével, Szendrey Júliával.
Szeptember végén című versében így fogalmazott a költő:
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.„
Koltó, 1847. szeptember
Rozsály (bérci tető), Magura, Nagy-Gutin, Kakastaréj, Apostolok és a Fekete-hegy. A legkönnyebben felismerhető és megközelíthető a Felsőbányától északkeletre található Fekete-hegy (1246 méter) és a fekete-hegyi, vagy mogosai Bódi-tó, amit a népnyelv Tündérek tavaként is emleget.
Első napi úticélunk tehát ez a sűrű erdővel körülvett magaslat, és az ölelésében megbúvó csillogó zöld színű tavacska volt.
A parkolóból elindulva a Fekete-hegy (vagy Mogosa tető) irányába két lehetőségünk volt, a kevésbé fárasztó verzió szerint választhattuk volna a libegőt is, de mi inkább gyalogosan felkaptattunk a lihegős, meredek úton.
A Fekete-hegy csúcsa meglehetősen kietlen és mindenféle rádió és tévé adótornyok és egyéb lehangoló vasszerkezetek csúfítják, szépnek egyáltalán nem nevezhető, de kárpótolt a tetőről nyíló fantasztikus körpanoráma.
Észak felé a Rozsálytól a Gutinig terjedő láncolat hullámzó hegycsúcsai látszanak, háttérben a Máramarosi és a Radnai-havasokkal. Vele majdnem szemben a Széples (Cibles) hármas csúcsa, mellette a Sátorhegy és a Bányahegy, s a mélyben jól látható a Bódi-tó tükre. A 731 méter magasan fekvő természetes eredetű tó nevét arról a mérnökről kapta, aki annak idején gátak emelésével vízgyűjtő medencét hozott létre a környéken működő bányák számára.
Napjainkban a mesterségesen felduzzasztott tavacska már nem szolgál ipari célokat, hanem egyre inkább felkapott turistaparadicsommá kezd válni.
Túránk befejezése után szállásunkra indultunk, de útközben megálltunk egy rövid pihenőre Felsőbányán vásárolni, ahol egy meseszép fából épült templomra bukkantunk, aminek megcsodáltuk dúsan faragott bejárati kapuját is. Jól megfigyelhetőek voltak rajta a máramarosi kapuk jellegzetes díszítő motívumai: a mindent átszövő kötelek, a csillagszerű formák és a kereszt.
Túra adatai:
Táv: 8,5 km
Szint: 590 méter
