A tegnapi nappal ellentétben mára már egész napra kiadós esőt, délutánra kifejezetten nagy mennyiséget jósoltak az időjárás előrejelzések, ezért olyan túraútvonalat igyekeztünk keresni, ami ezen körülmények között is „élvezetes” és maximálisan biztonságos lehet.
Mivel az Oszterván már többször volt szerencsénk megfordulni: családdal, gyerekekkel, túratársakkal, télen méteres hóban és nyáron harminc fokban is, így tudtuk, hogy minden időjárási körülmények között teljesíthető.
Túránkat a tátrai villamosvasút Poprádi-tó megállója melletti parkolóból indítottuk, és a kissé foghíjasan álló fenyvesek között szélesen kanyargó aszfaltcsíkon kezdtük meg bandukolásunkat.
Kb. 3 kilométer megtétele után letértünk az útról, hogy meglátogassuk a Magas-Tátra Szimbolikus temetőjét, és tiszteletünket tegyük a Tátra áldozatainak emléktáblái és kopjafái előtt. Aki rendszeresen jár magasabb hegyeken túrázni, kirándulni elég gyakran találkozhat emléktáblákkal, mécsesekkel, hegyi mementókkal, amik az adott helyen balesetet elszenvedett és meghalt embereknek állít emléket. Így volt ez a Tátra esetében is, és állítólag olyan mértékben felszaporodtak ezek az emléktáblák, hogy látványuk egyre nyomasztóbbá vált a kirándulók számára, ezért hozták létre 1934-ben ezt a központi emlékhelyet, itt az Oszterva alatti hangulatos cirbolyaligetben.
Bevallom őszintén, én szeretek itt sétálgatni, nézegetni a dúsan faragott kopjafákat, egy pillanatra megállni a meredek sziklákkal körülvett picinyke kápolna előtt, és elrévedezni egy kicsit.
Ezek az emlékhelyek figyelmeztetéssel is szolgálnak az arra járóknak, hogy a hegyek azért nem kevés veszélyforrást jelenthetnek, és ezt nem árt szem előtt tartani!
A Szimbolikus temetőt elhagyva hatalmas köveken lépkedve érkeztünk meg a Poprádi-tó partjára, ahonnan kacskaringós szerpentin vezet fel a tó fölé magasodó, 1984 méter magas Oszterva csúcsára. Gyengén szemerkélő esőben indultunk meg a ködbe beleveszett hegycsúcs irányába, bízva abban, hogy mire felérünk kitisztul egy kicsit az idő és talán látni is lehet majd valamit, nem úgy, mint tegnap a Krivánról.
A jó bő egy óra kitartó kapaszkodás meghozta jutalmát, szerencsésen felértünk az Osztervára, amelyről jó időben csodaszép kilátás tárul a túrázók szemei elé, és ahol sokszor órákig elücsörögnek a széles platón élvezettel szemlélve a környező tájat. A mi kicsi csapatunkat viszont nulla kilátás, fogvacogtató, tombolóan hideg szél és vadul csapkodó eső fogadta odafönn, ezért kb. három fotó hevenyészett elkészítése után villámgyorsan elhagytuk ezt a magaslati pontot.
Ereszkedés közben egy-egy rövid pillanatra fellebbent a ködfátyol az alattuk elterülő tájról és a Poprádi-tó partján álmosan megbúvó Majláth Menedékházról. Miközben éhesen és fázósan serényen lépegettünk lefelé, szinte érezni véltük az isteni brynzova halusky (juhtúrós sztrapacska) és a gőzölgő bukti (gőzgombóc erdeigyümölcs szósszal) hívogatóan finom illatát.
Már az autóban ültünk telehassal, mikor leszakadt az ég, és rákezdett rendesebben az eső esni.
Túra adatai:
Táv: 16 km
Szint: 780 m
Este Poprád történelmi negyedében sétálgatva hangulatos esemény tanúi lehettünk, zajos és látványos tűzoltóversenyt rendeztek a lezárt főtéren. Élvezettel figyeltük a profizmussal megáldott elhivatott csapatok versengését.
