2. nap
Cermiskyline via ferráta – Az égre festett horizont
Az volt a tervünk, hogy az előző napi kora hajnali kelés és egész napos utazás fáradalmainak kipihenése céljából a mai napon egy könnyed, rövid ferráta túrát járunk végig, ezért esett a választásunk Cermiskyline közkedvelt ferrátájára.
Reggeli után nagy lendülettel leparkoltunk Cavalese település felvonó állomásának épülete előtt, ahol örömmel konstatáltuk, hogy alig van autó a parkolóban, legalább nem lesznek sokan – gondoltuk -, megérte hétköznap idejönni. Nagyon hamar gyanús lett, hogy minden pénztár zárva, sehol egy teremtett lélek, és nem látunk mozgást a felvonó körül sem.
Néhány perc nézelődés, tájékozódás után rá kellett jönnünk, hogy ezzel a felvonóval mi biztosan nem jutunk közelebb a mai célunkhoz, mert a nyári szezon két nap múlva, szombaton kezdődik, és akkor fog kinyitni többek között ez az intézmény is.
A térképeinket elővéve, egy gyors újratervezést követően visszaautókáztunk Teseróba, és onnan az erdő mélyéről indultunk neki árkon-bokron keresztül, egy alig járt, meglehetősen elhanyagolt gyalogösvényen a kinézett ferrátánk kiinduló pontjához a Bombasel-tavakhoz.
Egy kellemes erdei úton kezdtük meg túránkat, majd párszáz méter megtétele után az ösvény bekanyarodott a sűrű fák közé, de előtte még egy vadul rohanó folyócska keresztezte utunkat, ami felől hiányzott a száraz lábbal való átkelést biztosító híd.
Az első akadály leküzdése után újabbak vártak ránk, az erdő aljnövényzete egyre sűrűbbé vált, és hatalmas – az éjszakai esőzéstől nedves – lapulevelek között lépkedtünk, miközben nadrágunk szára combig átázott. Ahogy haladtunk egyre magasabbra, és a lapuleveleket is magunk mögött hagytuk úgy vált egyre barátságtalanabbá a terep, hol hatalmas kövek között lépkedtünk, hol kidőlt fákat kerülgettünk, még feljebb vizenyős, süppedős zsombékok között próbáltuk elkerülni, hogy térdig süllyedjünk a vízbe, vagy bokatörést szenvedjünk. Majd áfonyabokrok és törpeborókák rengetegében kerestük a jelzésnélküli utat, amiről folyton lekeveredtünk. Közben pedig számtalan alkalommal át kellett evickélnünk az utunkat keresztező egyszer keskenyebb, másszor szélesebb hegyi patakokon, vízeséseken.
Meglehetősen elfáradva értük el a Bombasel-tavakat (Lago di Bombasel) és felette a Cermiskyline via ferráta beszállási pontját. Rövid pihenő után gyorsan felvettük a beülőinket, sisakjainkat, kesztyűinket és karabínereinket vadul csattogtatva elindultunk erre az izgalmas, látványos és fantasztikus panorámákkal megajándékozó vasalt útra, több mint 2000 méter feletti magasságban.
CermiSkyline ferráta átvezet az északkeleti gerinc függőleges szikláin, majd fel egészen a csúcsra, a 2535 méter magas Castel di Bombasel impozáns sziklatömbjére.
A csúcson álló keresztnél elücsörögtünk egy jó ideig, ettünk egy csokit, bejegyeztük a csúcskönyvbe, hogy mi is ott jártunk, készítettünk sok-sok gyönyörű fotót, és élveztük azt a fantasztikus kilátást, ami a szemeink elé tárult.
A csúcsról lefelé haladva – vissza a tavak irányába -, észleltük, hogy fejünk felett gyűlnek a fekete felhők, gondoltuk, már csak ez hiányzik, a végén még jól meg is ázunk. Mivel már jócskán elmúlt dél, és kellően megéheztünk, a tóparton esőkabátjainkba beburkolózva ültünk a csendesen szemerkélő esőben és közben komótosan megebédeltünk.
Mire végeztünk az elemózsiánk elfogyasztásával szerencsére el is állt az eső, így gyorsan nekiiramodtunk, hogy minél hamarabb leküzdjük a ránk váró kb. 6 kilométer megpróbáltatásait és visszaérkezzünk az erdő mélyén minket váró autónkig.
Kissé elfáradva, de annál lelkesebben pakoltuk be járművünkbe a nehéz táskáinkat, mert egy igazán szép és látványos kirándulásban volt részünk, még így a nehezítő körülményekkel is.
A túra adatai:
Táv: 14,7 km
Szint: 1100 méter
