4. nap Rotwand via ferrata

Az utolsó aktív napunkon Teserotól 36 km-re lévő Karersee – Carezza településre utaztunk. Autóval bő háromnegyed óra alatt értük el a parkolót, és az útvonal utolsó harmada igazi szerpentinekkel tarkított kanyargós hegyi út volt.

A golf club melletti sífelvonó parkolójában hagytuk az autót és örömmel nyugtáztuk, hogy egyedül a Paulina felvonó működött a sok közül, amelyre nekünk éppen szükségünk volt.

A kissé borsos (fejenként 22 Euró) jegy megvásárlását követően rögvest bepattantunk a négyszemélyes beülős felvonóba és közel tízpercnyi libegés után a Paulina Hüttéhez érkeztünk.

A hüttétől elindulva a Hirzelweg mentén haladtunk északi irányban a Vajolon-hágóhoz menő út elágazásáig, majd jobbra ráfordultunk a meredeken emelkedő, rendkívül kellemetlen morénás, törmelékes csúszós kapaszkodó ösvényre. Közvetlenül a hágó alatt egy vaslétrával is találkoztunk. A 2560 m magas Vajolon-hágóra érve kicsit megpihentünk és hüledezve gyönyörködtünk a hágó túloldalán a Gruppo del Catinaccio (Rosengartengruppe) vagy magyarul Rózsakert csoport hegyeinek elénk táruló látványában.

Magunkra öltöttük a via ferrata felszerelést és nekilódultunk a meredek sziklafalnak, hogy a rögzített drótkötelek segítségével biztonságosan elérjük a Croda Rossa 2806m magasan lévő csúcsát és az itt lévő markáns, tiszteletet parancsoló keresztnél kicsit megpihenjünk.

A felfelé vezető úton több helyen hiányzott, vagy a hó alatt volt a kötél, ezért komolyan koncentrálni kellett minden lépésnél, hogy elkerüljük a havas, jeges sziklán való kicsúszást!

A túloldalon lefelé menő út már lényegesen lankásabb, viszont erősen köves volt. A hegy lábánál kellett ismét becsatolni magunkat, de itt is a hó alatt volt még egy kritikus szakaszon a biztosító kötél, így óvatosan ereszkedtünk le egy szurdokba, hogy a túloldali függőleges falon ismét felkapaszkodjunk a Torre Finestra sziklafal alatti fennsíkra. A függőleges sziklafalon előttünk féltucatnyi fiatal óvatosan és borzasztó lassan küszködött felfelé. Bizonytalanságukat látva megvártuk, míg felérnek a tetőre, csak ezután indultunk utánuk. A fennsíkon az előttünk magasodó sziklafalban egy hatalmas, körülbelül 4 méter széles lyuk látható közvetlenül a csúcs alatt benne egy kereszttel, ezért is hívják Torre Finestra-nak (Ablaktorony-nak).

Tovább araszolva még egy utolsó szakaszt leküzdve, amelynek egy része keskeny sziklarés, hamarosan a Rotwandhütte (Rifugio Roda di Vael) feletti köves, füves fennsíkon találtuk magunkat, ahol kényelmesen egy óriási kőre letelepedve elfogyasztottuk a kései ebédünket.

A menedékházhoz érve -szombat lévén- meglepődtünk a teltházas tömegen, így kikerülve az intézményt visszasétáltunk a kb. két kilométerre lévő Paulina Hüttéhez, illetve a sífelvonó felső állomásához. Útközben megálltunk fotózni egy óriás bronz sas szobornál, amelyet Christomannos eagle -nek hívnak és Theodor Christomannos (1854-1911) politikusnak és a dél-tiroli turizmus úttörőjének állították emlékül.