Hétvégén a Mátrában jártunk, a Mátraháza és Recsk között található úgynevezett „képesfákat” kerestük fel, melyeket gyakran szent fáknak, őrfáknak vagy Mária-fáknak is neveznek. A Mátrának a népszerű túristaközpontoktól távol eső, kevésbé járt keleti gerincén több ilyen fával, pihenő- és imahellyel is találkozhatunk. A néphagyomány szerint ezeknek a szent helyeknek csodatévő ereje van, legendák szólnak a fáknál történt csodás eseményekről.
Miután Mátraházán a parkolóban megittuk az ébresztőnek és átmelegítőnek szánt kávénkat (én speciál egy óriási adag, szuperfinom tejszínhabos-csokidarabos-tejeskávét) nekiiramodtunk, hogy az Országos Kéktúra nyomvonalán haladva megmásszuk a Kékest, hazánk legmagasabb hegycsúcsát. Mire lógónyelvvel felértünk az adótorony tövébe, nemcsak egészen felébredtünk és kellően bemelegedtünk, de elég alaposan meg is éheztünk, így elővettük szendvicseinket és komótosan (másodszor is) megreggeliztünk. Ugyanis korareggel indulás előtt, otthon már reggeliztünk egyszer.
Az OKT vonalán haladva hamarosan elértük a Szent Erzsébet Keresztjét, aztán Sas-kőt, majd a Markazi-kapunál a zöld sáv jelzésen kitérőt tettünk a Hatra-patak-völgyében található első Mária-fához. Itt az erdészeti út mellett álló faóriáson rögtön két képet is láthattunk egy nagyon kellemes pihenőhely szomszédságában. Az egyik szentkép egy hologramos kép, melyről egyszerre nézett ránk Jézus és Szűz Mária, a másikon pedig az alábbi felirat, üzenet volt olvasható:
Hatra-patak völgyében
„Vándor! Ki most e helyre Máriához érkeztél, egészségedért túráddal magad is sokat tettél, hisz a mozgás, a jó levegő egészségünk alapja. Járj tovább ez úton, legyen önerőd, hited! Áldjon meg a Szűzanya!”
Egy csoki elmajszolása után széles dózerúton haladva visszakapaszkodtunk a Hármashatár Erdészháznál a Kék jelzésre, majd felküzdöttük magunkat a túránk egyik legpazarabb kilátásával megjutalmazó Nagy-Szár-hegyre, és utána az Oroszlánvárra; ahonnan egy meglehetősen meredek ereszkedést követően megérkeztünk a Mátra egyik hágójába, a Domoszlói-kapuhoz. Innen a piros sáv jelzésen kb. 1-1,5 kilométer kitérővel értük el a második kegyhelyet a Závoz-völgyben, a Domoszlói-patak partján. Itt is két szentképet találtunk, de két különálló fán, az út két oldalán egymással szemben. Az egyik fán egy nagyon színes, hangolatos fakép, ikon (ez a személyes kedvencem) volt látható, még vele szemben egy régebben kihelyezett, kicsit színehagyott szentképről tekintett le a Szűzanya ránk.
A Domoszlói-kapuhoz visszatérve megmásztuk a Jagust, majd ismét elhagyva a kéktúra nyomvonalát, elbandukoltunk a Csurgó-kúthoz, ahol egy roppant hangulatos, rozoga fahíddal, padokkal ellátott idilli pihenőhely, friss hideg forrásvíz és egy kopjafán elhelyezett Máriakép várt minket, és kínált lehetőséget egy kis megállásra, falatozásra és testi-lelki töltekezésre. Rövid pihenő után ugyanis újabb emelkedő állt előttünk a Zúgó-nyereg, és Szederjes-tető felé haladva, majd ezután a sárga sáv jelzésre fordultunk Jóidő-kút és Jóidő-nyak irányába.
Túránkat a Recski Nemzeti Emlékhely (Kényszermunka tábor) parkolójába visszaérkezve fejeztünk be, ahol autónk – nagy megkönnyebbülésünkre – reggel óta türelmesen várt minket.
A túra adatai:
Táv: 28 km, Szintemelkedés: 1250 méter
Kiegészítés
Húsvét hétfőn a Tiszaújvárosi Sport Club Természetjáró Szakosztályának maroknyi csapatával újra felkerestük ezt a csodás zarándokutat. Azért, hogy a kiránduló kistúrások buszának menetrendjéhez igazodni tudjunk egy kicsit rövidítettünk az útvonalon, reggel Késkestetőről indultunk nem pedig Mátraházáról.
Nagyon izgalmas volt látni, hogy 3 hét alatt mennyit változott a természet, a múltkori szürkeség és kopárság nyomtalanul eltűnt, a Mátra friss, üde harsogó zöld ruhába öltözött, időközben minden fa kirügyezett, levelet bontott.
A délelőtt időjárását – dacolva a rügybontó tavasszal – a tél uralta; meglehetősen hideg volt, helyenként a talaj fagyosan ropogott a bakancsaink talpa alatt, és túra közben heves széllel karöltött kiadós hózáport is kaptunk a nyakunkba. Aztán délutánra kisütött a nap és kellemes koratavaszi, madárcsicsergős időben volt részünk.
Legutóbb az utolsó, Jóidő-nyaknál lévő Mária-képet sajnos figyelmetlenségünkből adódóan elmulasztottuk, de most azt is sikerült fellelnünk és lencsvégre kapnunk.
A túra adatai:
Táv: 23,5 km, Szintemelkedés: 900 méter
